[anyám szíve „akár a svájci óra”. ezúttal a tüdeje is megfelelőnek bizonyult. a köptető a napi nyákszívás kiültetés eredményesek lehetnek. vérnyomás bélműködés szintén jó a láb alig dagad. napközben viszont nagyon sok az alvás legtöbbször nyitott szájjal. az új tápszer hígabb még jobban felpárolog a gyomorból: ajak nyelv szájpadlás. negyedóra tisztogatás reggelente. a gyomorszonda mentén is már rendszeres a szivárgás a vörös lenyomat alkalmilag gyógyul. nem tudom mi legyen megoldás esetleg újabb tápszercsere?]

[újabban megint kicsit távolra került tőlem a blog ezért a szünetek meg a rövidség. pedig voltak ígéreteim. egyelőre várok várok hogy pihenni tudjak visszaszerezzek valamit a lendületből. tavasz van s nem kívánok élni.]

[írhatok ide bármit soha senki nem fogja tudni min mentünk megyünk keresztül. amíg anyám aztán én meg nem halunk.]

[rég beszélgettem a nyolcadikon lakó „gyümölcsös” asszonnyal. ő már 81 éves de viszonylag jól bírja magát. szokás szerint anyám felől kérdezett amire sztereotip választ adtam: él a maga módján. az én anyukám 101 éves most megyek hozzá mondta. már csak öltözik-vetkezik nem tud maga körül semmit. bólintottam. mondja meg nekem mi értelme így az életnek? magam is ezen töprengek naphosszat feleltem de megszülettünk van más megoldás? hát nincs sóhajtott. közelebb jött: nem pusztíthatja el az ember az anyját de én mondom magának nagyon szeretném ha a szenvedése véget érne. jár hozzá egy ápolónő mosdatja eteti – rettenetes látni mi lett valakiből aki hat gyereket felnevelt! mondott még pár dolgot aztán elköszöntünk s én arra gondoltam hogy rövid időre eltűnt a köztünk lévő cirka harminc év és két sorsára hagyott gyermek kesergett egymásnak öt percig.]

[Judy Nero (hová el nem jutok!) kedvenc idézete: nem lenni nem jó de nem jobb lenni sem. (ki gondolná róla?)

egész nap anyám körül és még sincs anyám. úgy érzem nincsen már múltam se. nem is volt sosem tehát nem születtem meg. akkor mi az hogy: jelen? kicsoda aki velem van? mit keresek… itt? és egyáltalán ki vagyok ha nem is vagyok?]

[tele sebekkel a kézfejem. az ujjak is. egy-két centis vagy kisebb repedések zavarnak nem tudok rendesen fogni gépelni fáj feszül viszket… ropog a bőröm akár a gyűrkölt papír. krémeztem de sok helyen elgennyesedett. a gumikesztyű beleragad az újabb fertőtlenítőszer pedig tovább szárít friss gyulladásos nyomokat képez.]

[a francia színésznő tegnap 79 éves korában egy párizsi kórházban halt meg. tudvalevően hosszú évek óta Alzheimer-kórban szenvedett. a család 2006-ban hozta nyilvánosságra hogy beteg. Girardot a kór elleni küzdelem jelképévé vált miután elvállalta hogy szerepel Nicolas Beaulieu rendező Ainsi va la vie című dokumentumfilmjében mely betegségét rögzítette.]

[tovább gondolkodtam. amit tudunk és nem téveszthetünk szem elől hogy jogi szabályozás szerint a funkcionális élelmiszerek nem léteznek Európában. „Az 1924/2006/EK rendelet szerint élelmiszereknek gyógyhatás nem tulajdonítható!” azaz úgy nem fogunk találkozni a MentalFitollal a reklámokban hogy ezek a termékek megelőzik az Alzheimer- és a Parkinson-kórt a 2-es típusú cukorbetegséget az időskori vakságot az érelmeszesedést vagyis a megváltozott térszerkezetet produkáló káros fehérjelerakodásokat valamint megállítják illetve gyógyító hatást fejtenek ki rájuk. a körülményes erőszakolt körülírás pedig nem elég figyelemfelkeltő. ez lenne alapvető oka a kampányelmaradásnak?… nem vagyok benne biztos.]

[láthatóan sok kínlódás van a MentalFitollal.

2009 őszétől 2010 nyaráig közvetlen kapcsolat fűzött a szegedi kutatáshoz megismertem céljaikat nehézségeiket. tudom ma is számos buktatón kell átverekedniük magukat de a Klaszter azért jött létre hogy legyártsa forgalmazza ezeket a funkcionális élelmiszereket. ígértek kampányt több alkalommal. novemberben a B. Tészta illetékese azt is mondta lesz most már hírverés is. nem lett. Pl. a miskolci Coop-raktárban elhelyeztek a tésztákból Szolnokon a másik országos elosztóban nem. az egyik kérte a másik nem. pár „fanatikus” bízik vagy bízni akar ebben a szerben rajtuk kívül azonban nem terjed az „ige” mert nincs mögötte (meggyőző) érv tapasztalás tájékoztatás. természetes kinek kiknek lenne a feladata a marketing. azt mondhatnám rosszindulattal: a kutató elvégezte a dolgát tehát már nem érdekli hová milyen termék jut vagy nem jut a gyártót meg még nem zavarja ennek az izének a sorsa hiszen más bejáratott portékáiból megél fenntartja magát. kis magyar kapitalizmus! miért csak a tészta kapható hozzávetőleges országos lefedésben? nem tudom. valószínűleg ennek a cégnek fontosabb ez a „kis dolog”. az egészségvédelem és a betegségmegelőzés. meg némi anyagi plusz. és mert a száraztészta praktikus sokáig eláll többféle étel készíthető belőle.

a hasznáról sem kaptunk még (átfogó) információt pedig a nyári polcra kerülés óta eltelt hat hónap s ez egy önkéntes etetési program szempontjából meghatározó. a MentalFitol facebookos oldalán található egy árva visszajelzés de több ilyet várnánk. a környezetemben inkább cukrosok vannak ők nemrég fogyasztják a Fitolt változásról még nem tudnak beszámolni. (jártam egyébként a Füredi úti bioboltban bevásároltam három személy részére. érdeklődtem vittek-e már a tésztából. igen páran. a boltajtóra kiírták hogy csak náluk kapható MentalFitol. szórólapot is készítettek csak ők is szerettek volna többet tudni a termékekről.)

adagolás? folyamatosan. lehetőleg naponta egyszer kerüljön a szervezetbe. megelőzés céljából is. túladagolni nem lehet. mint már írtam én levesbe főzelékbe teszek két-három marékkal. nálam az étkezés egytálas egyik nap leves másik nap főzelék harmadik nap más. november óta szinte mindennap eszem. két-három hónap feltétlenül kell hogy érzékeljünk valamit. a cukrosoknál csökkennie kell a vércukorszintnek. amit magamon tapasztaltam rögzítettem már.

nem reklámozok csak fogyasztásra ajánlok. segíteni akarok. akin még lehet. magamon is. előbb-utóbb kiderül mivel állunk szembe.]

[brevis ipsa vita est sed malis fit longior. (az élet nagyon rövid de a szenvedések meghosszabbítják.)]

[ha tápszer akkor szonda is. tavaly tavasz óta nem szóltam erről. azóta anyám hasán a furatban apró vadhús keletkezett ami kezdetben lassította a szonda mozgását mára pedig teljesen körülnőtte. azt mondják ez azoknál fordul elő leggyakrabban akik sokat köhögnek. gyomorprés. a ritka kötéscsere is eredményezheti. pár hete bevörösödött a furat környéke. a tápszer visszaszivárgott a kötés alá átitatta azt s a bőr az érintkező felületen begombásodott. sűrűbb tisztításba fogtam amitől is halványodott a vörösség de este ismét nedves és zsíros volt a ragtapasz alatta a pirosság is élénkebb lett. folytatom a Canesten-kezelést. amúgy csakugyan nagyszerű dolog ez a PEG jelen helyzetben mindenképp – nem tudom hogy lennék képes etetni és itatni amikor egyetlen csepp szájon át adott víz iszonyú köhögést vált ki.

a másik mindennapos tevékenység a nyákszívás. mivel a hörgőgyulladások egymást érik este tíz órától éjszakába nyúlóan kotrok a garatban. most például odakinn fagyos szél fúj ami fokozza a hörgők irritációját. minél több váladékot távolítok el anyámból annál gyakrabban és intenzívebben kínlódik. az elmúlt héten egyik éjjel kettő után nem sokkal epilepsziás rohama is volt. hozzávetőleg három percig. utána – ahogy szokott – álomba ájult én viszont hajnali ötkor szenderedtem el.]

[nem új ez a bemutató de mert a termékcsaládnak továbbra sincs számottevő (gyakorlatilag semmilyen) reklámja érdemes ismét elővenni.]

[módosítottak a tápszer összetételén halolajat (EPS DHS) kevertek bele. ennek következtében anyám két héten át fosott. igaz naponta egyszer de elég volt neki is nekem is. először annyit vettem észre hogy sötétebb a lé a pohárban aztán anyám széklete lett lágyabb végül már csepegett. egy hetet kellett várni a táplálónővérre aki nagy nehezen összekapart párat a régebbi tápszerből. olyan van amiben nincs benne ez a szar? van de javaslat kell hozzá természetesen. a nővér vállalta elintézi. ez egy hete történt. azóta megszűnt a bűzös kapkodás. illetve nem egészen mert a sok híg kaka visszahozta anyám hólyaghurutját. a hét elejére masszívan szaglott váladékolt a vizelet. orvos mondta antibiotikum. adtam szerdától két estén át. most érezhetően jobb. tegnapelőtt bő vizelet volt tegnap 16 órán át semmi. hívtam a nővért: elfeledkezett rólunk de hétfőre kiszállítják az új Nutrisont. más betegeknél enyhébb tünetek jelentkeztek akadt aki zöld bélsarat ürített.]

[Szent Ágoston írja: mire megélünk el is rothadunk. egy indiai mondás szerint: vállunkon hordjuk a halál madarát.

nem vigasztal hogy másokkal is ugyanaz történik ami velem. igazságtalan hogy mire képes lennék önállóan irányítani az életemet felismerném a körülöttem lévő szükségszerűséget addigra megroggyanok erőm egészségem vész elszivárog. nem vigasztal hogy mindezzel számolnom kell születésem pillanatától s így mégiscsak bemérhető a jövőm.

évtizedeken át tanulmányoztam a természettudományokat és mégse tudom elfogadni az öregedést és a halált.

a felhalmozott tudás… látható anyám példája.

és mégis fáradozni kell.

a tavaly elhunyt Popper Péter visszatérő elmélete ráerősít a kor hangzatos szofisztikájára: ne menj a romok közé. „Néha vakmerően megkérdezzük: miért is vagyunk a világon? Van, aki azt feleli: azért, hogy találkozzunk egymással. Valóban: a legfontosabbak lehetnek számunkra a kapcsolatok, az érzelmek, az összetartozás. De az élet néha tragikus. Életfontosságú kapcsolataink tönkremehetnek. Vannak csalódások, félreismerések; van hűtlenség, betegség, öregedés, halál. S az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. És előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. Vissza tehát a valóságba. Ne a múltban élj, ami már nincs (a jövőn se tépelődj, ami még nincs), csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel! Így lesz hiteles az életed.”

előfordulhat. néha. már azzal se tudok mit kezdeni hogy mit keresek a világon. a találkozások nem életérvek; beleszületünk kapcsolatainkba s következményeit viseljük.

attól nehéz az élet hogy emlékezünk? érzelmi felejtés kell? elévülés? befejezni a dolgokat? amit nem oldunk meg depressziót szül? csak adott körülmények között lehetünk boldogok? adaptálni kell ezeket a körülményeket hogy ne legyen eltávolodás lecsúszás elvesző egzisztencia? legalábbis ne így?

csak azt tudom: múlt nélkül nincs jelen s jövő emlékezés nélkül nincs tanulás s tapasztalat. nekem nem elég hogy csak a mának éljek. hiszek múlt-jelen-jövő kivédhetetlen integrációjában azzal együtt hogy nem feledem: a múlttal lényegében ámítom magamat a jelen átjáróház s „maradékokkal” teli a jövő mely félelmet szorongást szül. mégis a múlt gyökér-biztonságából emelkedhetek… emelkedhetnék fel a jövő messzenéző perspektivikusságába…]

[kicsit furcsa kategorizálás. rögtön az elején megtudjuk akár Pelikán József hogy már az is gyanús ami nem gyanús. azaz tünetmentes. egyébként nincs ezzel se baj csak egészen meglepő még a HVG részéről is így két világnap között: http://hvg.hu/egeszseg/20110202_alzheimer_kor_het_stadiuma.]

[az egyik jelentős és patinás kiadó érdeklődést tanúsít a blog iránt. ez még csak annyit jelent hogy bekérték az ebookot. nevet nem említek mert akad aki bármikor alám vág. ez nem paranoia. volt már rá több eset 2009 ősze óta.]

[egy beteg vagy hozzátartozó egyetlen támogató házi segélynyújtó szolgáltatással köthet ezután szerződést. ez újabb vízfejű kezdeményezés. azzal együtt hogy egyetértek véget kell vetni a parttalan buzgóságnak amikor öt-hat vagy több szolgálatot alapítványt mozgósítanak olyan tevékenységek végzésére amely messze túlmutat a betegápoláson (pl. kertásás disznóóltakarítás).

hozzánk három támogató szolgálat jár. ha ennyi nem is kettő mindenképpen szükséges. egy délelőttre egy délutánra. egy szolgálattól naponta maximum négy óra igényelhető. kettőnél ez kétszer négy óra de nekünk ennyire nincs szükségünk és jogszabályellenes is mert a négy órán túl házi ápolásra szoruló egyént intézetben kellene elhelyezni. esetünkben ennek nincs jelentősége sokan viszont egyedül élnek.

ami gondot okoz az a helyettesítések mármint azok hiánya. betegségek szabadságolások. olyankor vagy van beugró vagy nincs. általában nincs. G. igyekszik mindig gondoskodni helyettesről de mások nem és nem is igazán kötelezhetők. kapacitás sincs rá. a szolgálatoknak tudvalevően nem éri meg a szükséges létszám. az ellátottak számát az állami normatíva írja elő máskülönben nincsen anyagi fedezet a működtetéshez s hogy ezt végül is hány fővel oldják meg az már nem érdekli a felügyeleti szerveket.

rebesgetnek mást is. amióta a döntés megszületett hogy a nők 40 éves munkaviszony után nyugdíjba mehetnek kortól függetlenül azóta sokféle számítási formáról hallhatunk: mi tartozik bele mi nem. ilyen az ápolási díj is amire valaki azt mondta feleződnek a letöltött évek. pánik fogott el majd düh. nem elég hogy nem fizetnek érdem szerint!

rákerestem az interneten. a kedvezményezett nyugdíjazásnál emlegetik hogy figyelmen kívül hagyják az ápolási díjat egyébiránt – ahogy tudható volt eddig is – szolgálati időnek számít mely után ugyanúgy járulékokat fizetünk nyugdíjazásunk érdekében mint a munkaviszonyban lévők. a munkavállalói hozzájárulás az amire például én nem vagyok kötelezve. tehát kacsa miatt hergelődtem. bár... bár – ördög ugyan nincs – a szándék kipattant valamelyik fejből és lehet nem nyugszik sokáig.]

[ahogy naponta döntesz és cselekszel úgy leszel jó vagy rossz. –

azért érdemes élni hogy elfelejtsük mi történhetett volna velünk –

álmom hogy életben maradjak amíg szükség van magamra. –

ha az embernek van valakije és valamije az jogok mellett kötelezettségeket is jelent. terhesek tehát. –

hosszú út áll mögöttem és mindig a saját út a legnehezebb amit éppen élek. –

a jelen szituációt el kellene távolítani magamtól hogy tisztán ítéljek és cselekedjek. azt tegyem végre amit kell ami hozzám méltó ami én vagyok ne sodródjak tovább. –

a körülmények befolyásolására vonatkozó törekvéseim hatástalanok – a viszonylagos alkalmazkodás segíthet. segíthet?]

[Tiziano: az emberek az igazságot kérik tőlünk de valóban azt szeretnék látni? fogadja meg a tanácsomat: sose mutasson meg nekik mindent. – miért? – sosem fognak megbocsátani magának.]

[Ronald Reagan már hivatali éveiben is Alzheimer-kórban szenvedett. ezt állítja az elnök legkisebb fia megjelent memoárjában. számomra ez sem újdonság mert tavaly a Viasat Historyn ugyanezt állapították meg róla archív felvételek alapján. elemezték egyes beszédét az első ciklus végéről és már ezekből egyértelműen következtettek a kezdődő demenciára.

hivatalosan öt évvel a Fehér Házból való távozása után mutatták ki a betegséget azonban az Apám 100 éves, egy memoár című könyvében Reagan fia Ron arra enged következtetni hogy apján az első jelek már az 1984-es Walter Mondale elnökaspiránssal folytatott tévévita alatt jelentkeztek. (jól emlékszem én.)

„Néhány választó egy olvasószemüvegét soha meg nem találó nagypapát kezdett elképzelni, aki ráadásul egy borzasztó nukleáris arzenál felett rendelkezik, s ez meglehetősen felmérgesítette őket. Ennél sokkal rosszabb volt, hogy apám legitimálta aggodalmaikat. A szívem szakadt meg, amikor láttam, mennyire ügyetlenül intézi dolgait, jegyzetei között bumfordi módon turkál, s felismerhetetlen módon veszíti el a szavakat. Fáradtnak és zavartnak tűnt.”

Ronald Reagannél 1994-ben állapították meg az agysorvadással járó kort s ezután még tíz évig élt.

Ron szerint apját egyáltalán nem érte váratlanul a betegséggel kapcsolatos bejelentés. a Ronald Reagan Elnöki Alapítvány azonban cáfolja hogy az elnökön már hivatala ideje alatt megjelentek volna a betegség jelei. „A témát jól dokumentálták Reagan személyi orvosai, akik a diagnózis után vele voltak, s azok, akik napi kapcsolatban álltak az elnökkel. Az Alzheimer-kór tüneteit nem lehetett kimutatni a Fehér Házban töltött évei alatt.”]